AKOS JANCA

composer | media artist

Korg ARP 2600 FS review

by Akos Janca

Originally published at Audmax and Musicmedia websites in Hungarian language in 2021.

< back to Writings


Jobb, mint az eredeti – az új Korg ARP 2600 FS

Hiába cipeltem fel én magam a nagy konténert a saját kezemmel, utána még több napon át meg kellett dörzsölnöm a szemem, amikor reggel kijöttem, hogy elhiggyem: tényleg egy valódi, nullkilométeres ARP 2600-as áll a nappaliban! Vigyorognom kellett minden alkalommal.

Stacks Image 123
ARP a nappaliban

Még a növényem is érdeklődést kezdett mutatni, egy idő után a csápjaival közeledett volna a potik felé. (Bár nekem gyanús, hogy a thereminnel is ugyanezt szokta csinálni – majd lehet, hogy egyszer hagyom neki, hátha…)

Stacks Image 80
Stacks Image 83
Barátkozás

Aki esetleg nem hallott volna róla – bár szerintem, itt az olvasók között ilyen nincs is –, az ARP 2600 az analóg szintik között olyan, mint a Szent Grál. Legalább is, az egyik. (Mert hát, ugye, kéne még egy jó nagy Moog, meg egy VCS3, egy MS-20 stb. Egyelőre megelégszem az OB-6-tal.)

Az 50 éves története is figyelemreméltó, először nem nagyon érdekelt senkit, azután sok nagy név használta, később kikerült a fókuszból, majd elérhetetlen kultikus hangszercsoda lett – hogy az utóbbi években megindult analóg reneszánsz során most újjászülessen.

Én a hangját már korábban is hallottam a rádióban és lemezeken – ahol persze nem tudtuk, pontosan mit hallunk. Nehéz volt akkor ismereteket szerezni, ne felejtsük el, hogy nem volt internet vagy hazai szakirodalom. Látni ilyen hangszert közelről főleg nem lehetett. Először könyvben olvasva találkoztam ezzel a névvel, 16 évesen. Most, életem delén a Zeneakadémián elektroakusztikus zeneszerző diplomát szerezve pedig nagyon kíváncsi voltam, mit is tud ez a jószág. Elárulom, nem csalódtam.

TÖRTÉNET

Az ARP 2600-ast 1971-től egy évtizeden át, az amerikai ARP cég megszűnéséig gyártották. A cég legsikeresebb hangszere lett. Játszott rajta például Stevie Wonder, Joe Zawinul, Edgar Winter, Vince Clarke, a Depeche Mode, a Kraftwerk, Jean Michel Jarre, Herbie Hancock és sokan mások.

A korábbi nagy, stúdió-rendszerű ARP 2500-ös után a 2600-ast szándékosan hordozhatóra tervezték, világos felépítéssel, jól követhető magyarázó ábrákkal az előlapon, beépített zengetővel és hangszórókkal. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy így a zenészek mellett oktatási célra, iskoláknak, egyetemeknek, kezdő szintiseknek is ajánlhassák.

Az ARP hangszerek további előnye az oszcillátorstabilitásuk volt, nem hangolódtak el, ezért nem kellett többször újra behangolni őket, ami az analóg szintetizátorokkal akkor még koncerten is gyakran megtörtént.

Ma már nehezen elképzelhető, de a 1960-as években eleinte nem volt túl nagy az érdeklődés az akkor furcsa újdonságnak számító szintetizátorok iránt. A zenészek általában nehézkesnek találták a szintetizátor használatát, ami ráadásul monofón hangszer volt. Az új ARP 2600-ot a cégtől (David Friend és Roger Powell, akkor fiatal srácokként) személyesen próbálták meg bemutatni és eladni műszaki és hangszerboltokban, de a legtöbb helyről először kidobták őket. 1971 vége felé aztán megtört a jég, amikor a leghíresebb New York-i hangszerbolt, a Sam Ash felvállalta és bemutatta az ARP 2600-at és az óriási népszerűségre tett szert. A többi már történelem…

Történelem, például olyan szereplőkkel, mint Tom Oberheim, aki egyébként először a saját fejlesztésű ringmodulátorával és fázistolójával lett híres, aztán sikeres ARP-dealer volt, duofonikus billentyűzetet és szekvenszert tervezett a szintihez, illetve kiegészítésként az első SEM-modult, amiből később szintén legenda lett.

Itt még muszáj megemlíteni, hogy az ARP 2600-at használta a zseniális Ben Burtt R2–D2 csipogó-füttyögő hangjához meg az űrhajók és a Halálcsillag zajaihoz (Star Wars, 1977), vagy például a kinyitott frigyláda mély, hullámzó zümmögéséhez (Az elveszett frigyláda fosztogatói, 1981). Persze, neki köszönhetjük a fénykard hangját is – ha mást már nem is csinált volna, ezekkel akkor is örökre beírta magát a halhatatlan (egy l-lel!) sound designerek közé. Egyébként, George Lucas olyan fontosnak tartotta a hangeffekteket, hogy már két évvel a Star Wars bemutatója előtt megbízta Burttöt, hogy készítse el őket. Burt, akinek új volt a szintetizátorozás, Francis Ford Coppolától bérelt egy ARP 2600-at a munkára.

Számtalan történet kering. Mindezek hozzájárultak, hogy a szintetizátorok hangja hatalmas befolyással lett az elektroakusztikus zene, a pop- és rockzene mellett a filmhangkészítésre is, fokozatosan betöltötte a mozitermeket és egy olyan új, máig fejlődő hangi világot teremtett, ami a játékok hangján át a legmodernebb, 3D-s ambiszonikus médiaművekig ível.

A JELEN

Eredetileg összesen kevesebb mint 3000 szinti készült, menet közben több apró változtatással, fejlesztéssel és színben. A Korg az autentikus 1971-es szürke verziót keltette életre 2020-ban, ARP 2600 FS néven. A Japánban gyártott teljes méretű, élethű másolat szó szerint a megszólalásig olyan, mint az eredeti. A Korg szakértelme mellett erre garancia David Friendnek, az ARP társalapítójának a felügyelete is. Így gondosan válogatott, olyan alkatrészekből készült, melyek teljesen úgy működnek, mint az 5 évtizeddel ezelőttiek. Most is nagyon keveset, állítólag pont csak 2600 db-ot gyártottak belőle – de egy biztos: elővételben elkapkodták az összeset.

Fizikailag két részből áll, a fő egység mellé egy különálló billentyűzet jár. Mindkettő saját fogantyús keménytokban van, ahol van hely a tartozék patch-kábeleknek, a billentyűzet speciális kábelének és a hálózati tápkábelnek, miegymásnak is. A két doboz pedig egy robosztus (majdnem 1 méter széles és magas), gurulós, belül szivacsos konténerben kapott helyet, ami egyrészt, tökéletesen megvédi a hangszert, másrészt kiváló állványként is szolgálhat a fő egységnek, rátéve kényelmesen használhatjuk azt.

Stacks Image 91
Stacks Image 94
Stacks Image 98
Stacks Image 101
Elsőrangú védelem a dupla konténerben
Stacks Image 105
A gyári kábelek
Stacks Image 108
Made in Japan

A hangszer részegységei is megegyeznek az eredetiével, de modern funkciókat is kapott. Nézzük sorra, miből áll. Érdemes a blokkdiagramját is szemügyre venni.

Stacks Image 252

ÚJÍTÁSOK

  • Szűrők: Nemcsak egy, hanem két autentikus ARP szűrő van benne (4012 és 4072) melyek között egy kapcsolóval választhatunk. Mindkettő feszültségvezérelt aluláteresztő és rezonáns. Önrezgésbe is hajthatók. (Így akár egy második szinuszos oszcillátorként is használhatók a VCO–2 mellett.) Az első szűrőváltozat, melyet az évtized első felében használtak, a konkurens Moog híres létraszűrőjét utánozta, emiatt jogi vita is keletkezett, ezért cserélték le később a gyártás során a másodikra, ami más rendszerű. A legnagyobb különbség a kettő között, hogy közepes rezonanciáknál hogy viselkednek: a kettes típusnál ilyenkor kicsit kisebb a mélytartomány energiája. Az első volt a népszerűbb, de ez ízlés dolga, most a változatosság kedvéért mindkettő a rendelkezésünkre áll. (A szűrőről a továbbiakat lásd alább.)

  • XLR és MIDI: Az oldalán szimmetrikus XLR kimeneteket találunk. Illetve, MIDI-csatlakozást is (DIN és USB) – ami még fel sem volt találva akkor! :) Más kérdés, hogy egyszerűen csak Note On (fix velocity) és Note Off üzeneteket küld. Fogadni Pitch Bendet is tud, de még jobb volna, ha küldene is, illetve, ha az Aftertouch-ot is átvinné.

  • Aftertouch: Az eredeti billentyűzet nem volt sem velocity-, sem nyomásérzékeny. Ebben már van nyomásérzékelő, Aftertouch CV-t generál. Ezzel vibrátót lehet játszani (aminek a mélységét a hozzá tartozó kis gombbal állíthatjuk, a sebessége pedig az LFO-tól függ), de egy külön kimenetről beköthetjük más paraméterekhez is, pl. hangszínhez vagy hangerőhöz. (A billentyűzetről a továbbiakat lásd külön alább.)

  • Szekvenszer, arpeggiator: A billentyűzetben szekvenszer és arpeggiator is van. Az arpeggiator a szokásos módokban működik, de nincs oktávismétlő, tehát csak azok a hangok szólalnak meg, melyeket lenyomtunk, fix 50%-os gate-hosszúsággal. Szekvenszer-módban fel lehet venni monofonikus szekvenciákat, kötésekkel és szünetekkel (a Portamento szekcióban lévő piros Momentary gomb segítségével). A lejátszás tempóját az LFO szabályozza, a lenyomott billentyűk az alaphang magasságát határozzák meg, ezáltal lehet transzponálni is. A szekvenciát kikapcsolásig megtartja a memóriában.

  • Latch: A billentyűzeten egy új kapcsoló, a Latch On/Off van a korábbi Gate Repeat helyén, ami az arpeggiatorral szükségtelenné vált.

BILLENTYŰZET

Stacks Image 135
Balra lent a Pitch Bend forgópotméter
  • Duofonikus: A négyoktávos billentyűzet az autentikus 3620-as modell, ez már duofonikus. Négyféle feszültséget ad (gate, trigger, és a két hangmagasság CV). Újítás, hogy a billentyűzet kábelén mindkét CV átjön a főegységbe és ott külön kimeneteken hozzá is férhetők. A két hangmagasság kezeléséhez az eredeti mellett egy új Voice Assign mód is van. A billentyűk egyszerű rugós mechanikájúak, de jó minőségűek, kellemes tapintásúak és kényelmesek.

  • Extra LFO: Az ide beépített plusz LFO nagyon hasznos (mert nem kell feláldozni egy VCO-t, hogy azzal modulálhassunk). Be van kötve vibrátóra, különböző hullámformákat tud kiadni, és egy bemenetről modulálni is lehet.

  • Oktávváltás, hajlítás: Van rajta egy +/– 2 oktávos kapcsoló és egy Pitch Bend forgópotméter(!) +/– 1 oktávos terjedelemmel. A kapcsoló nagyon hasznos, mert az oszcillátoroknál a nagy szabadság, a folyamatos hangolhatóság érdekében nincsenek oktávváltók.

  • Portamento, triggerek, bemenetek: Van még Portamento, aztán Single és Multi triggerelés (utóbbi az ADSR burkológörbe-generátornak) és két bemenet külső kontrollpedáloknak.

  • (A billentyűzet újításait lásd külön fent.)

EREDETI EGYSÉGEK

  • Oszcillátorok: 3 ugyanolyan, szabadon hangolható oszcillátor van, mint régen, ugyanolyan hullámformákkal és 8 jelkimenettel. A külön finomhangolók segítségével akkordokat, többszörös oktávpárhuzamokat, jó kövér unisono hangokat is könnyen megszólaltathatunk. Mindegyik VCO használható LFO-ként is, így pl. egyoszcillátoros hangokat két LFO-val is modulálhatunk. (Plusz a billentyűzetben is van egy extra LFO.) A CV bemenetek is az eredetik, oszcillátoronként 4–4 van, változatos frekvenciakontrollra-modulációra adnak lehetőséget, audio és LFO módban egyaránt. A VCO–2-nél a négyszögimpulzus szélességét is vezérelhetjük.

  • Szűrőmixer és -moduláció: Az 5-csatornás audio keverőbe (mely a szűrő előtt van), ugyanazok vannak bekötve, mint eredetileg: a 3 oszcillátornak, a ringmodulátornak és a zajgenerátornak a kimenete, és ezek kábelezéssel felülírhatók. A szűrő törésponti frekvenciájának modulálása egy 3-utas CV-keverővel lehetséges (bár csak 2-nek van saját tolópotmétere). Gyárilag a burkológörbe általi vezérlés mellett Filter FM-re is van lehetőség a VCO–2 jelével, és mindkettő felülírható. Ez az egység lehetne bővebb, hiszen a hangszerben több CV-forrás is rendelkezésre áll, de manapság könnyen rendszerbe lehet illeszteni az új ARP-ot pl. Eurorack-modulokkal, CV-keverőkkel stb. (A szűrő újdonságait lásd külön fent.)

  • Ringmodulátor: Ugyanaz a ringmodulátor van, mint az eredetiben (AC/DC csatolt, tehát audio- és CV-jeleket is tud modulálni). Gyárilag az 1-es és 2-es oszcillátor jele van bevezetve, de ez felülírható. A bevezetett frekvenciák összegét és különbségét megszólaltatva, érdekes inharmonikus hangszíneket és effektusokat szolgáltat (titkos fegyver az elektroakusztikus zenében).

Stacks Image 147
Előerősítő, envelope follower, ringmodulátor és oszcillátorok
  • Zajgenerátor: Ugyanaz a kitűnő zajgenerátor, mint az eredetiben, folyamatos átmenettel alacsonyfrekvenciás zaj, rózsazaj és fehérzaj között.

  • Burkológörbék: Ugyanolyan ADSR és AR generátorokat tartalmaz, mint az eredeti, és ezek még kicsit hosszabb idejű fázisokra is képesek. Vezérelhetik a VCA-t, az ADSR a szűrőt is, és különböző Trigger/Gate lehetőségeik vannak.

Stacks Image 260
Szűrő
  • Sample & Hold: Az eredeti egység, mely alapesetben a zajgenerátorból vesz mintát, de ez felülírható. Saját és külső órajellel vezérelhető, külön órajelkimenete is van, könnyen köthető a burkológörbékhez vagy a szűrőhöz, és egy érdekes elektronikus kapcsolót tartalmaz, mely két belevezetett tetszőleges jelforrás között tud váltogatni.

  • Előerősítő: Az eredeti, független egység, maximum 1000-szeres erősítéssel. Bármi beleköthető, a szinti saját hangja vagy külső hangforrás is, pl. mikrofon, gitár, dobgép. Torzításig meg tudja emelni a jelszintet, ami nagyon hasznos lehet.

  • Envelope follower: Az eredeti egység, gyárilag az előerősítő után kötve, de bármi belevezethető. CV-t generál a bemenő jel dinamikája alapján, amivel minden vezérelhető.

  • Feszültségprocesszorok, inverterek: Az alsó szekcióban található, eredeti, nagyon hasznos kiegészítők, melyek a bevezetett audio- vagy vezérlőjeleket összeadni, megfordítani (invertálni) és késleltetni tudják.

  • Multiple: Az eredeti jelsokszorozó aljzatok, melyek a bevezetett jelből több másolatot (maximum 3-at) készítenek.

  • VCA: Ugyanolyan audio- és kontrollbemenetei vannak, mint régen (kétféle burkológörbével is vezérelhető egyszerre), és ugyanazokat a keverő és zengető egységeket hajtja.

Stacks Image 256
Burkológörbe-generátorok és erősítő
  • Mixer: A lánc végén van egy külön keverő, két független bemenettel, ahova gyárilag a szűrőből közvetlenül kijövő audiojel és a VCA kimenete van kapcsolva, de ez felülírható. A keverő után még közvetlenül is lehet audiojeleket bevezetni a jelútba, a két oldalon egymástól függetlenül.

  • Zengető: Beépített valódi rugós zengető. Nagyon kellemesen szól, és a mostani tisztább, gazdagabb hangszínű és hosszabb lecsengésű.

Stacks Image 173
Keverő és zengető
  • Sztereó kimenet: A hangszer mono, de kétcsatornás kimenete van. A panorámát kézzel is lehet állítani és bármelyik CV-forrásból vezérelni. A két beépített hangszórónak külön hangerőpotmétere van, akár mikrofonozni is lehet őket érdekesebb hatásokért.
Stacks Image 181
Korszakok találkozása – virtuális dobgép torzul a preampon

HASZNÁLAT

A fentiekből is látható, hogy a hangszer egyik legnagyobb előnye a rendkívül rugalmas struktúrája. Nagy újdonság volt annak idején, hogy félmoduláris rendszerű, vagyis a szintetizátoregységek nem teljesen függetlenek, mint az addigi moduláris hangszereknél, hanem előre össze vannak kötve egymással (belül, nem látható módon). Ennek előnye, hogy egyszerűbb a kezelése, kábelezés nélkül is megszólaltatható. Viszont az egységek számos csatlakozópontja ki is van vezetve és külső patch kábelekkel tetszőleges más módon is összekapcsolható. A tájékozódást az előlapon látható, folyamatábra-szerű diagramok segítik. Így az említett belső összekötéseket „felül tudjuk írni”, vagyis azokat automatikusan megszakítva új kapcsolatokat hozhatunk létre. Ezáltal megőrizhető a moduláris rendszerekre jellemző nagy zenei rugalmasság.

A fentiek miatt oktatásra is az egyik legkiválóbb szintetizátor lett, mert a kezelőszervei kézre állnak és a felépítése világos – tulajdonképpen, egy komplett elektronikus zenei „tesztlabor”. A beépített hangszórók kényelmessé tették a használatot, és az, hogy forgó potméterek helyett tolópotikat raktak bele, megkönnyítette a beállított paraméterek vizuális megjegyzését.

Mindehhez egy olyan kézikönyvet írtak, ami nemcsak a szinti használatát tanítja meg, hanem bevezet az elektronikus hangszintézis elméletébe és gyakorlatába, és ezek az általános alapok bármely analóg hangszeren használhatók. (Ez akkoriban hiánypótló munka volt, hasonlóan például Kruza Richárd–Banay Gábor: A szintetizátor a zenei gyakorlatban című, 1985-ös hazai könyvéhez.)

Megmelengette a szívem, amikor a kézikönyvben 3.09-nél azt olvastam, hogy az elektronikus zenével vagy a konkrét zenével foglalkozó szerzők – ha egy további szerény befektetést eszközölnek magnókba, ekvalizerekbe és zajcsökkentőkbe – EGY KOMPLETT SZALAGZENEI STÚDIÓHOZ (így, nagybetűvel) jutnak az ARP 2600-zal. Ami egyébként, teljesen igaz is volt. Ma ezeket a műfajokat hívjuk összefoglalóan elektroakusztikus zenének vagy kortárs elektronikus zenének. Az első elektronikus zenei stúdiók 1948-ban Párizsban és 1951-ben Kölnben alakultak meg, a rádiókban. A Magyar Rádióban is volt Elektroakusztikus Zenei Stúdió 1974–2007-ig. Ma már a Zeneakadémián tanulhatjuk a hagyományos zeneszerzői ismeretek (klasszikus kompozíció, ellenpont, hangszerelés, formatan) mellett e modern témákat, mint például: spektrális zene, szeriális zene, konkrét zene, hangtáj, interaktív zene, experimentális zene, improvizatív zene, filmzene, valamint akusztika, pszichoakusztika, hangszínszolfézs, hangdesign, spektromorfológia. Én is klasszikus és popzenén nőttem fel, és az egyetemen láttam, hogy ami engem mindig érdekelt, itt a legmagasabb szinten egyesül: zene + elektronika + matematika + fizika + akusztika. Tehát ebből az irányból közelítve vizsgáltam meg, hogy ez a hangszer milyen minőségben szól és hogyan kezelhető. A különböző kapcsolások után csináltam néhány próbát és mérést is Maxben.

Szemre és fülre is szépen szól. Gyönyörű, szabályos és pontos hullámformái vannak. Egyedi, különleges a hangja, megkapó a közvetlensége, az egyfajta szárazsága, azonnalisága. A popzenében tökéletes az erőteljes, vastag basszusokhoz, a kristálytiszta szólóhangszínekhez, és a gyors burkológörbéi miatt a dob- és ütőshangokhoz, perkusszív zajokhoz, arpeggiókhoz, szekvenciákhoz. Az elektroakusztikus zenében, filmzenében, sound designban kiváló egyéni hangszín- és atmoszféragyártó, mindenféle effektushoz, meglepő lehetőségekkel.

Stacks Image 197
Szinuszrezgés a VCO-2-ből, Maxben vizsgálva. Jobbra fent egy jelmagyarázat a harmonikus hullámformák színképéről. Balra fent a bejövő jel alakja, balra lent a színképe (spektrális összetevői, frekvencia-amplitúdó diagramon), jobbra lent a jel spektrogramja (a spektrumának változása az időben, idő-frekvencia diagramon).
Stacks Image 201
Háromszögrezgés a VCO–2-ből. Az alapfrekvencia és csak a páratlan számú felharmonikusai, meredeken egyre csökkenő amplitúdóval.
Stacks Image 205
Négyszögrezgés a VCO–1-ből. Az alapfrekvencia és csak a páratlan számú felharmonikusai, egyre csökkenő amplitúdóval.
Stacks Image 209
Fűrészrezgés a VCO–1-ből. Az alapfrekvencia és az összes felharmonikusa (páros és páratlan egyaránt), egyre csökkenő amplitúdóval.
Stacks Image 213
3 unisono négyszögjel kombinált, folyamatosan változó rezonáns hangja a VCO–1-2-3-ból. Jobbra lent látható a spektrogram gyönyörű, függönyszerű mintázata, a magas tartományban ismétlődő rezonáns foltokkal. A hangszín belső mozgását az oszcillátorok nagyon közeli frekvenciáinak fáziskülönbségeiből származó lassú lebegés okozza.

Készítettem a fentiekről egy videót is:

[00:09] alap hullámformák, [00:45] 3 fűrészjel szűrés nélkül, [01:21] 3 fűrészjel rezonáns szűréssel, [03:56] 3 négyszögjel rezonáns szűréssel, [05:23] 1 négyszög-, 1 szinusz- és 1 fűrészjel szűrés nélkül, [07:01] 1 négyszög-, 1 szinusz- és 1 fűrészjel rezonáns szűréssel

A szinti behangolása a más hangszerekkel való együttjáték miatt lehet fontos. Ma már nagyon egyszerűen, a telefonunkon lévő hangológéppel vagy referenciahanggal megtehetjük ezt. Mindhárom oszcillátorhoz külön finomhangoló is tartozik.

Természetesen a patch memória most is csak papíron lehetséges, de például lefényképezve is elmenthetjük a beállításokat. Minden hangzást aktuálisan újracsinálunk, de pont ez a szépsége ennek a műfajnak, olyan dolgokat ad, amit más nem. Soha nem lesz egy hang teljesen ugyanaz, ebben az akusztikus hangszerekre hasonlít, ettől „élő, lélegző” ez az elektronika. A patchelés hatványozottan növeli a hangzáslehetőségek számát, ami szinte kimeríthetetlen. Kell hozzá legalább egy kis szintéziselméletet tudni és jó, ha általában tisztában vagyunk egy-két akusztikai és elektronikai fogalommal is. Igazi hardcore szintiseknek való, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól.

Persze, a tudatos használat mellett ösztönösen is kísérletezhetünk azzal, hogy „csak úgy” véletlenszerűen átdugunk egy-két kábelt vagy megváltoztatunk paramétereket – nem tudjuk elrontani a hangszert, viszont érdekes új hangi eredményekre juthatunk. Az én javaslatom, hogy a háttérben indítsunk el egy felvételt, mert így menet közben azonnal egyedi zenei alapanyagokat is rögzíthetünk.

Az összes gyári dokumentáció, köztük a fent említett régi kézikönyv, egy üres beállításdiagram és a 100 hangszínt tartalmazó eredeti Patch Book letölhető innen a Korgtól.

Összességében, azt a nagy élményt, amikor egy általunk előre kigondolt vagy kikísérletezett hangzást, hangszínmodulációt sikerül „kézzel” megszólaltanunk egy ilyen (fél)moduláris analóg rendszeren, semmi más nem adja vissza. A szintézisről így tanul a legtöbbet az ember. Ahhoz képest, hogy ez egy hordozható és átlátható rendszerű (tehát koncerten is használható), 100%-ig analóg hangszer, nagyon nagyfokú szabadságot ad és kevés kompromisszumra kényszerít. Mai szemmel is kimagasló az akkori okos tervezése, de nyilván megjegyezhetjük, hogy milyen jó volna most több VCA, bonyolultabb MIDI vagy például szinkronlehetőség az oszcillátorokhoz. Én egy plusz fejhallgató-hangerőszabályzónak is örültem volna, mert az ATH–M70x fülesem nagyon hangosan szólt a kimeneten – de nem volt gond, mert úgysem közvetlenül hallgattam a szintit, hanem egy UAD Apollo hangkártyán keresztül.

Stacks Image 221
Stacks Image 224
Stacks Image 231
Stacks Image 234
Stacks Image 237
Stacks Image 240
Játék képpel és hanggal
Stacks Image 244
Hangszínvariációk azonos alaphangra

ALAPÍTVÁNY

Végül ejtsünk szót az Alan R. Pearlman Alapítványról (ARPF), amit a szinti feltalálójának lánya, Dina Pearlman vezet. Többek között idén indították el az „ARPs for All” programot, ennek keretében lehetőséget adnak az érdeklődőknek a ritka ARP hangszerek kipróbálására, megtanulására, használatára és felvételek készítésére. Sajnos, csak egy bostoni próbateremben – de az ötlet nagyszerű, jó lenne itthon is látni hasonló kezdeményezést.

MODUL

A legvégére hagytam a csattanót. Ahogy fent írtam, ez a modell azonnal elfogyott, és sajnos ez a darab sem eladó. De: az év elején röppent fel a jó hír, hogy modulváltozatban is kihozzák a hangszert! Az ARP 2600 M is Japánban készül, ugyanolyan gondossággal és szigorú minőségi követelményekkel, ugyanazokból az analóg alkatrészekből, mint az új nagy (az egyetlen eltérés a mérethez igazított, áttervezett rugós zengető). Csak ez kisebb és könnyebb, pontosan 520 x 311 x 129 mm és 5.9 kg, ami nagy előny az élő zenélésnél és így jobban elfér a stúdiónkban. CV-kapcsolattal Volcákhoz, Eurorack-rendszerekhez vagy az új SQ–64 szekvenszerhez is jól illik. Remélem, személyesen is találkozunk. :)

ÖSSZEFOGLALÁS

Hangszernél mindig a megszólalás az első és legfontosabb, de a kezelhetőség, a külalak és a tartósság is rögtön utána következik. Csak jót tudok mondani. A hangjához nem férhet kétség, a kezelhetősége az egyedi felépítésből logikusan következik, csodaszép látványt nyújt és első osztályúan van megépítve.

Filozofikusan nézve, ez a szinti a világunkban még létező igazi dolgok egyike. Alap. Olyan vele dolgozni, mint a jó kovászos kenyérrel, amikor az ember saját malomban őrli a búzát és a tudásért akár a 250 éves gazdakönyvekig nyúlik vissza. Van vele munka, nem adják ingyen, de megéri. Érdemes kipróbálni, mert addig nem tudod, milyen. Itt köszönöm meg Hajdu Zolinak, az Audmax Brand Managerének ezt az egyedülálló lehetőséget.

Az ARP 2600-zal szinte bármilyen klasszikus szintihangot meg lehet szólaltatni, komplex effektusokban olyanokat tud, amikre nagyon kevés más szinti képes, és elektroakusztikus, experimentális, improvizatív zenére, sound designra abszolút klasszis most is.

Az új replika tehát maga az újjászületett eredeti hangszer, csak ez jobban szól, simább, zajtalanabb a jelútja, nincs elhasználódva, új a billentyűzete és számos új funkciója is van.

Hiteles, ugyanaz – mégis jobb, mint az eredeti.



© 2020–21 Akos Janca. All rights reserved.